Egyenesen felálló

Teljes szövegű keresés Tiszafa növ. Fiatal fája fehér, a fa keménye piros-barna, kemény; ága a lefutó levél tövétől szögletes, levele sűrü spirális vonal irányában helyezkedik, de azért hétsorosnak látszik, tűforma vagy hoszastojásdad, lapos, gyakran sarló módjára görbül, kurtahegyü l.

Virága kétlaki, himbarkája gömbölyded; termővirág a kurta hajtás tetején magános, tulajdonképen csak egy kurtanyelü pete, gyűrüforma boríték fogja körül s belőle szép piros maglepel arilles, álgyümölcs keletkezik, de a teteje nyitva marad. Fája nagyon kemény, fonom, illattalan, súlyos, szívós és rugalmas, középszerüen hajlékony, nagyon nehezen hasítható, csaknem örökké tartó; nagyon keskeny évgyűrüitül szép egyenesen felálló, sötét-barna csíkjai vannak.

Asztalos, esztergályos és képfaragó szivesen veszi, tányért, tonnát, faedényt, hordócsapot, parkettfát, házi eszközt, vizcsövet, oszloptalpat s különböző faragványt alakít belőle. Fáját feketére csávázva vagy feketével beitatva és fényesítve az ébenfától alig lehet megkülönböztetni, azért német ébenfának is hivják.

Más faját É. Borbás, A vénhedő T.