Sisso 2flekken

Női irigység a férfi pénisz iránt, Péniszirigység, amoralitás, hisztéria – mit gondolt Freud a nőkről?

Hadd hivatkozzam itt pusztán arra a tényre, hogy egészen mostanáig csak kisfiúk és férfiak gondolkozása volt a vizsgálat tárgya. A magyarázat nyilvánvaló. A pszichoanalízist egy férfi géniusz teremtette meg, és szinte minden továbbfejlesztõje ugyancsak férfi volt.

Figyelmeztetés!

Jogos és ésszerû, hogy számukra kézenfekvõbb egy férfilélektan kialakítása, s hogy többet értenek meg a férfiak fejlõdésébõl, mint a nõkébõl. A nõi sajátságok női irigység a férfi pénisz iránt érdekében maga Freud tett korszakos lépést, amikor felfedezte a péniszirigység létezését. Ezt követõen van Ophuijsen és Abraham írásai rámutattak arra, hogy milyen nagy szerepet is játszik ez a tényezõ a nõk fejlõdésében és a nõk neurózisainak kialakulásában.

A péniszirigység jelentõségét mostanában növelni látszik a fallikus idõszakról kialakított feltételezés. Ezen azt értjük, hogy mindkét nem esetében az infantilis genitális szervezõdésben csak az egyik nemi szervnek, nevezetesen a fiúk nemi szervének van szerepe, és mindössze ez különbözteti meg a gyermekkori nemi szervezõdést a felnõttkori végleges genitális szervezõdéstõl. Õ azon a véleményen van, hogy minden új szexuális funkció, például a pubertás, a közösülés, a terhesség és a gyermekszülés kezdetén ez a szakasz reaktiválódik, és ahhoz, hogy a nõies hozzáállás juthasson érvényre, minden alkalommal le kell gyõzni azt.

Freud Deutsch meglátását részletesen kidolgozta, egyben meg is erõsítette, mivel úgy tartja: pusztán a péniszirigység és annak legyõzése ébreszti fel a gyermek iránti vágyat, és ezáltal létrehozza az apa iránti női irigység a férfi pénisz iránt köteléket.

A tudománynak gyakran hasznára válik, ha jól ismert tényeket új megvilágításba helyezünk. Másként fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy új megfigyeléseinket akaratlanul is a régi, letisztult fogalmi kategóriákba soroljuk be. Az az új szempont, amelyet alább ismertetni kívánok, Georg Során az erekció elmúlik 4 filozófiai írásainak olvasása közben vetõdött fel bennem.

Simmel, miként azt azóta már mások is -- fõként nõk 5 -- többféle módon kifejti a következõket: Az emberiség teljes társadalma férfitársadalom. Az állam, a törvények, az erkölcs, a vallás és a tudományok is mind férfialkotások.

Simmel ezekbõl a tényekbõl egyáltalán nem a nõk alacsonyabbrendûségére következtet, mint általában a többi szerzõ. Mindenekelõtt a férfitársadalom eszméjét veszi alaposan és kitartóan szemügyre: A mûvészet, a hazaszeretet, az erkölcs általában, a társadalmi eszmék különösen, a gyakorlati döntések helyessége, az elméleti ismeretek tárgyilagossága, az életerõ és a széles körû életismeret -- mindezek a jelenségek és követelmények az emberiségre átfogóan érvényesek, ám a tényleges történelmi helyzetekben kizárólag férfiakra vonatkoznak.

Ellenkezõleg, kultúránk, alig néhány terület kivételével, teljesen férfikultúra. A beléje vetett hit ugyanabból az érzésbõl ered, amely oly sok nyelven ugyanazzal a szóval jelöli az embert és a férfit. A férfiak helyzeti elõnye elkerülhetetlenül azzal a női irigység a férfi pénisz iránt jár, hogy a nõkhöz való szubjektív, affektív viszonyának objektív érvényességet tulajdonítanak.

Női irigység a férfi pénisz iránt - Karen Horney

Így Delius 8 szerint a nõ pszichológiájában a mai napig valójában a férfiak vágyainak és csalódásainak gyûjteményét láthatjuk. A helyzet kialakulásához nagyban erekció marad a közösülés után az a fontos tényezõ is, hogy a nõk hozzáigazították magukat a férfiak kívánságaihoz, és úgy érzik, mintha ez az alkalmazkodás volna igazi természetük. Más szóval úgy látják, illetve látták magukat, ahogy azt a férfiak kívánságai elõírták; tudattalanul meghajoltak a férfigondolkodás elõtt.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy lényünk, gondolkodásunk és tevékenységünk milyen nagy mértékben elégíti ki ezeket a férfiigényeket, azt is beláthatjuk, milyen nehéz feladat az egyes férfi és az egyes nõ számára ettõl a gondolkodásmódtól valóban megszabadulni. Most már az a kérdés, hogy az analitikus pszichológia, amikor nõket választ vizsgálata tárgyául, milyen fokig áll ennek a gondolkodásmódnak a hatása alatt, hiszen még nem hagyta el végleg azt a szintet, amelyen egyértelmûen és rendszeresen csak a férfi fejlõdését veszik tekintetbe.

Azaz: milyen mértékben ítéltetett meg eddig a nõk fejlõdési folyamata férfiszempontok szerint, valamint -- ennek következtében -- mennyire hamis ez az analízisek során mára kialakult kép a nõk valódi természetérõl? Ha ebbõl a szempontból vizsgáljuk a kérdést, elsõ benyomásunk igen meglepõ lesz.

A nõk fejlõdésérõl elõttünk álló analitikus kép legyen ez bár helyes vagy sem még egy hajszálnyira női irigység a férfi pénisz iránt tér el attól, amit a fiúk általában a lányokról gondolnak. Jól ismerjük azokat az elképzeléseket, amelyeket a kisfiúk magukban hordoznak. Ezért ezeket itt csupán néhány tömör mondatban vázolom, és összehasonlítás céljából melléjük helyezem a mi elképzeléseinket a nõ fejlõdésérõl.

Ez a túlzott, és a vártnál pontosabb egybeesés természetesen nem kritériuma objektív helyénvalóságának. Könnyen elképzelhetõ, hogy a női irigység a férfi pénisz iránt infantilis genitális szervezõdése feltûnõen emlékeztet a fiúkéra -- miként azt eddig is feltételezték.

A fenti összehasonlítás alkalmas talán arra, hogy elgondolkoztasson bennünket, egyúttal más lehetõségeket is figyelmünkbe ajánljon. Követhetjük például Georg Simmel gondolatmenetét, és válaszolhatunk arra a kérdésre: vajon a nõi alkalmazkodás a férfistruktúrához valóban olyan korán és olyan mélységekben játszódik le, hogy a kislány jellegzetességeit is hatalmába keríti?

hatalmas fasz pénisz hogyan rejtse el a pénisz

Késõbb majd még röviden visszatérek arra a pontra, ahol igazán valószínûnek látszik az, hogy ez a férfiszemponttal való "megfertõzõdés" a gyermekkorban zajlik le. De már elsõ ránézésre sem nyilvánvaló, hogy mindaz, amit a természet adományozott, ilyen nyomtalanul felszívódhat.

Így tehát vissza kell térnünk ahhoz a kérdéshez, amelyet már felvetettem. Lehetséges, hogy az a feltûnõ hasonlóság, amelyet kimutattam, nem éppen megfigyeléseink férfiszempontból eredõ egyoldalúságát tükrözi-e?

Egy ilyen ötlet azonnal belsõ tiltakozást vált ki, mivel a tapasztalat biztos talajának szükségességére figyelmeztetjük magunkat, amelyen az analitikus kutatás mindig is alapult. Ugyanakkor elméleti, tudományos erekció emelő étel szerint ezen a talajon nem állhatunk tökéletes biztonsággal, minthogy természeténél fogva minden tapasztalat szubjektív tényezõket is tartalmaz.

Ennek következtében analitikusi tapasztalatunk is mindössze annak az anyagnak a közvetlen megfigyelésébõl eredhet, amelyet egyfelõl a betegeink szabad képzettársításaik, álmaik és tüneteik formájában az analízisbe bocsátanak, másfelõl azokból az értelmezésekbõl, következtetésekbõl, amelyeket az anyagból levonunk.

Tehát még az analitikus módszer helyes használata mellett is fennáll az eltérõ tapasztalatok elméleti lehetõsége. Ha megpróbálunk elszakadni ettõl a férfi-gondolkodásmódtól, a nõi lélekelemzés szinte minden kérdése új színben jelenik meg elõttünk. Az elsõ meglepõ tény az, hogy az analitikus felfogás számára a nemek közötti különbség mindig -- vagy legalábbis döntõen -- elsõdlegesen a nemi szervek közötti eltérésbõl fakadt, és figyelmen kívül hagytuk a másik nagy jelentõségû biológiai különbséget, nevezetesen azt az eltérõ szerepet, amelyet a férfiak és a nõk a szaporodásban betöltenek.

Az anyaság fogalmának kialakulásában szerepet játszó férfiszempontok hatását Ferenczi mutatta be felülmúlhatatlanul kiváló miért tűnhet el egy merevedés elméletében.

Szabadbölcsészet

A nemek harcában a férfi szerezte meg azt a kiváltságot, hogy -- nemi szerve által -- újra behatoljon egy uterusba. A nõ -- egykori alávetett helyzetének megfelelõen -- arra kényszerül, hogy nemi szervezõdését ehhez az organikus helyzethez igazítsa, amelyért aztán bizonyos kárpótlást kap. Be kell érnie azokkal a pótszerekkel, amelyeket a képzelet, s mindenekelõtt a gyermekgondozás nyújt -- a gyermeki boldogságban azután õ is részesülhet.

Legfeljebb a szülés folyamatában adódhatnak olyan örömforrások, amelyek a férfinak nem adatnak meg. Semmiféle elsõdleges késztetése sincs a közösülésre, legalábbis ki van rekesztve minden közvetlen -- bármennyire részleges -- beteljesülésbõl. Amennyiben ez így áll, a nõ minden kétséget kizáróan kisebb késztetést érez a számára egyúttal kevesebb élvezettel járó közösülés iránt, mint a férfi.

Ennek az az oka, hogy a nõ csak közvetve -- körülményes megoldásokkal -- tudja elsõdleges vágyát bizonyos fokig kielégíteni. Pontosabban egyrészt a mazochista konverzió kínálta kerülõ út révén, másrészt leendõ gyermekével való azonosulása folytán. Igen ám, de ezek csupán a "kárpótlás" eszközei.

ha az ember visszatartja az erekciót péniszméret és öröklődés

Az egyetlen dolog, amelyben a nõ kizárólagos elõnyt élvez a férfival szemben, nem más, mint a szülés nagyon is kérdéses öröme. Ennél a pontnál mint nõ hadd kérdezzem meg némi csodálkozással: És az anyaság? Az örömteli tudat, hogy új életet hordozunk magunkban?

péniszmasszázs lábakkal miért erekcióval puha a pénisz

A kis jövevény megjelenését övezõ fokozott várakozás leírhatatlan boldogsága? Az öröm, amikor végül elõbújik a gyermek, és elsõként tarthatjuk karjainkban?

A nemek különbsége: aktív–passzív szexualitás – a nőiség Freud szerint

A mélyrõl jövõ boldogító elégedettségérzet, amikor szoptatjuk? Az anyai gondozást igénylõ csecsemõkor teljes idõszakának boldogsága? Ferenczi egy beszélgetés során azt a véleményét fejtette ki, hogy a nõ számára ilyen keserûen végzõdõ konfliktus döntõ szakaszában a gyõzedelmes férfi rákényszerítette a nõre az anyaságot és mindazt, ami ezzel együtt jár.

Ha a társadalmi harc szemszögébõl vizsgáljuk, az anyaságot kétségtelenül hátránynak is felfoghatjuk. Manapság ez bizonyára így is van, ám az már kevésbé bizonyos, hogy azokban az idõkben is így volt-e, amikor az emberek még közvetlen kapcsolatban álltak a természettel.

Továbbá: magát a péniszirigységet is biológiai és nem társadalmi vonatkozásaival magyarázzuk. Éppen ellenkezõleg: minden nagyobb hûhó nélkül elfogadjuk, hogy a nõ társadalmi alacsonyabbrendûség-érzése nem más, mint péniszirigységének racionalizálása.

Ugyanakkor a biológiai szempont azt sugallja, hogy a nõnek az anyaságban, illetve az arra való képességben vitathatatlan és semmiképpen sem mellékes fiziológiai fensõbbsége nyilvánul meg. Ez a férfipsziché tudattalanjában abban jut leginkább kifejezésre, hogy a fiúgyermek milyen erõsen irigyli az anyaságot.

a reggeli erekció előnyei póni pénisz hossza

Általánosságban jól ismerjük ezt az irigységet, mindazonáltal eddig nem kapta meg a dinamikus tényezõket megilletõ jogos figyelmet. Ha az ember, miként én is tettem, férfiak analízisébe kezd azután, hogy huzamosabb ideig csak nõket analizált, nagyon meglepõ benyomást fog szerezni arról, milyen erõs a férfiak terhesség, szülés, anyaság, valamint a mell és a szoptatás iránti irigysége.

Ez az analízisbõl eredõ benyomás óhatatlanul felveti a kérdést: vajon nem a férfiak tudattalan lealacsonyító hajlama tör intellektuálisan a felszínre az anyaságról fent vázolt képben? Ez a lealacsonyítás így fogalmazható meg: A valóságban a nõk egyszerûen péniszre vágynak; mindazzal együtt, amit mondanak és tesznek, az anyaság nem más, mint teher, amely megnehezíti a létharcot, és a férfiak csak örülhetnek, hogy nem nekik kell végigcsinálni. Amikor Helene Deutsch azt írja, hogy a nõkben lényegesen nagyobb szerepet játszik a férfiasság-komplexus, mint fordítva, a férfiaknál a nõiesség-komplexus, úgy tûnik, hogy elsiklik ama tény felett, hogy a férfi anyaság-irigysége inkább képes a sikeres szublimációra, mint a nõ péniszirigysége.

Egyúttal ez a tény szolgáltatja a kulturális értékrend létrejöttének egyik, ha nem a legmeghatározóbb hajtóerejét. A nyelvben jól megmutatkozik a kulturális produktivitás eredete.

Váladékozó pénisz: nemi betegség vagy fertőzés okozza?

A történelemnek azon női irigység a férfi pénisz iránt, amelyek elõttünk ismeretesek, a férfiak kétségtelenül lényegesen nagyobb kulturális teremtõ erõrõl tettek tanúbizonyságot, mint a nõk.

Vajon nem az gerjeszti a férfiakban ezt a legkülönfélébb területeken érvényesülõ, teremtésre késztetõ óriási hajtóerõt, hogy átérzik viszonylagos csekély szerepüket egy új élõlény létrehozásában, és ez szüntelenül teljesítménybeli túlkompenzációra kényszeríti õket? Amennyiben fennáll ez a logikai összefüggés, azzal a kérdéssel kell szembenéznünk, hogy vajon péniszirigysége kárpótlásául a nõben miért nincs jelen egy ennek megfelelõ impulzus?

Erre két választ adhatunk: Meglehet, hogy a nõben abszolút mértékben is csekélyebb az irigység, mint a férfiban. De az is lehetséges, hogy ezt kevésbé tudja más irányban feldolgozni.

Mindkét feltételezést alá lehet tényekkel támasztani. A férfiakban lakozó irigység nagyobb intenzitásának bizonyításához hivatkozhatunk arra, hogy a nõ anatómiailag ténylegesen hátrányos helyzetérõl csak a pregenitális szervezõdés szintjeinek szempontjából beszélhetünk.

Másfelõl ugyanakkor a férfiak jelentõsége a szaporodásban egyértelmûen kisebb, mint a nõké.

Női irigység a férfi pénisz iránt, Erekció során a pénisz kisülése

Folytatva a gondolatmenetet: megfigyelhetõ, hogy a férfiaknak egyértelmûen nagyobb szüksége van a nõk lebecsülésére, mint viszont. Csak akkor láthatjuk be, hogy a nõk alsóbbrendûségét hirdetõ dogma egy tudattalan férfitendencia terméke, ha kételkedni kezdünk abban, hogy ez a nézet a valóságból ered.

Ám ha a nõi alsóbbrendûségrõl alkotott meggyõzõdésen túl a férfiakban valóban meghúzódnak hajlamok a nõk lebecsülésére, abból arra kell következtetnünk, hogy ez a tudattalan lealacsonyító erõ nagyon nagy. Sok mindent elmondhatunk annak alátámasztására is, hogy kulturális szempontból a nõk kevésbé tudják sikeresen feldolgozni irigységüket, mint a férfiak. Jól tudjuk, hogy ez az irigység optimális esetben a férj és gyermek iránti vágyba tolódik el, és valószínûleg éppen ennek az átalakulásnak a következtében, a benne rejlõ erõ nagy része a szublimáció érdekében elvész.

Ám a kevésbé kedvezõ esetekben, miként arra majd részletesen kitérek, ezt az irigységet bûntudat terheli ahelyett, hogy sikeres feldolgozást nyerne.

Ezzel szemben a férfiak anyaságra való alkalmatlanságukat valószínûleg egyszerû alacsonyabbrendûségnek érzik, amelynek teljes hajtóereje akadálytalanul képes kifejlõdni. Dolgozatomban már érintettem azt a kérdést, amelyet Freud nemrégiben az érdeklõdés homlokterébe helyezett: 12 nevezetesen a gyermek iránti vágy eredetének és mûködésének kérdését.

péniszméret vastagságban maga az erekció

Az utóbbi évtized során megváltozott e kérdés megközelítése. Ennélfogva talán megengedi nekem az Olvasó, hogy röviden jellemezzem ennek a történelmi jelentõségû fejlõdésnek a kezdetét és a végét. Az eredeti hipotézis 13 úgy szólt, hogy a péniszirigység libidinális megerõsítést nyújt mind a gyermek, mind a férfi iránti vágynak, miközben az az utóbbi iránt az elõzõtõl függetlenül éled fel.

Késõbb a hangsúly egyre inkább áttolódott a péniszirigységre, mígnem Freud ezzel a problémával foglalkozó legfrissebb írásában közreadta azt a feltételezést, mely szerint a gyermek iránti vágy kizárólag a péniszirigységnek és annak az általános csalódásnak a révén támad fel, hogy a nõknek nem lesz és soha nem is volt péniszük. Freud továbbá úgy látja, hogy az apához való gyengéd kötõdés is csak ezen a kerülõ úton alakulhatott ki -- a pénisz és a pénisznagyobbítás otthoni állapot iránti vágy révén.

Ez utóbbi feltételezés nyilvánvalóan abból a szükségbõl fakadt, hogy lélektani magyarázatát adjuk a heteroszexuális vonzalom biológiai alapelvének. Ez egybeesik a Groddeck által megfogalmazott problémával. Groddeck szerint természetes dolog, hogy a fiú megõrzi anyját szexuális tárgyként, "de hogyan lehetséges az, hogy a lány az ellenkezõ nemhez kötõdik? Az egyik a gyermekek közvetlen megfigyelésébõl adódik, amelyben a szubjektív tényezõnek viszonylag elhanyagolható a jelentõsége.

Minden kislány, akit nem félemlítettek meg, nyíltan, pironkodás nélkül kimutatja péniszirigységét.

Havi magyar - Sárga irigység | Litera – az irodalmi portál

Láthatjuk, hogy ennek az irigységnek a jelenléte jellegzetes, egyúttal azt is jól megérthetjük, hogy ez miért van így. Azt is látjuk, miként erõsíti meg a lányokban a fiúkénál kevesebb birtoklás narcisztikus szégyenérzetét egy sor olyan hátrány, amely az eltérõ pregenitális megszállásokból fakad: a fiúk uretrális erotikájának, szkoptofilikus ösztönének és az onániának manifeszt kiváltságai.

Tapasztalataink másik forrását a felnõtt nõk analízisében leljük meg. Természetesen ennek alapján nehezebb az ítéletalkotás, ezért ebben nagyobb teret kaphat a szubjektivitás. Elõször is azt figyelhetjük meg, hogy a péniszirigység mint óriási hajtóerõ fejti ki hatását.

Azt látjuk, hogy a betegek elnyomják nõi funkcióikat, mivel tudattalanul az a vágy motiválja õket, hogy férfiak legyenek.

Olyan tartalmú fantáziákkal találkozunk, mint például: "Egyszer nekem is volt péniszem. Olyan férfi vagyok, akit kasztráltak, megcsonkítottak.

hogyan lehet péniszet csinálni a genitális pénisz és annak mérete

Tapasztaljuk a férfiakkal szemben élesen megnyilvánuló ellenségességet, amely hol megvetésben, hol kasztráció vagy csonkítás iránti vágyban ölt testet; és azt is láthatjuk, hogy bizonyos nõknek egész sorsát hogyan határozza meg ez az egyetlen tényezõ.

Gondolkodásmódunk férfi-beállítottsága révén különösen könnyen jutottunk arra a következtetésre, hogy fenti benyomásainkat az elsõdleges péniszirigységgel hozhatjuk összefüggésbe. Ezáltal hogy a pénisz megnagyobbodása felismertük, hogy ez az irigység hihetetlenül intenzív, óriási a hajtóereje, mint ahogy tapasztaltuk is, milyen hatásokat képes kelteni. A részletekben talán kevésbé, de átfogó értékelésünk során igencsak elsiklottunk azonban afelett, hogy annak a felnõtt nõk analíziseibõl jól ismert vágynak, hogy férfiak legyenek, csupán csekély köze van a korai, gyermekkori elsõdleges péniszirigységhez.

Ez utóbbihoz képest az elõzõ már másodlagos képzõdmény, amely magában hordozza a nõvé válás folyamatában lejátszódott összes tévutat. Analitikusi tapasztalataim kezdettõl fogva változatlan egyértelmûséggel bizonyították számomra, hogy a lányok Ödipusz-komplexusa nemcsak szélsõséges esetekben, amikor az alany belebukik ebbe, hanem az esetek többségében természetesen a péniszirigységhez való regresszióhoz vezet, annak minden lehetséges mértékében és árnyalatában.

A fiúk és a lányok Ödipusz-komplexusának következményei -- meglátásom szerint -- általában abban térnek el egymástól, hogy a fiúk az anyától mint szexuális tárgytól a kasztrációtól való félelem miatt fordulnak el, miközben maga a férfiszerep nemcsak megerõsödik a további fejlõdés során, de valósággal túl hangsúlyossá válik a kasztrációtól való félelem ellenreakciójaként.

A péniszirigységtől a szupernő szindrómáig Női pénisz irigység freud, Péniszirigység: az elmélet, ami fordított egyet a világon - Terasz Femina Robert Merle utópiájának megfelelően átvesszük a férfiak helyét, s a férfiuralmat nőuralom váltja fel? Azt jelenti-e a nőuralom, hogy a férfias értékek háttérbe szorulnak és a nőies értékek válnak uralkodóvá a férfiak körében isvagy a nők a férfiakhoz mit kell tenni, ha reggel nincs merevedés törnek uralomra? Életképes-e az a társadalom, amelyben kevesebb az erőszak, a versengés, a teljesítményközpontúság?

Jól láthatjuk ezt a fiúk latencia- és prepubertás-korszakaiban, de egész további életük során is. Ugyanakkor a lányok nemcsak apjuk iránti nemi vágyukról mondanak le, de egyúttal a nõi szereptõl is riadtan elfordulnak. Ahhoz, hogy a nõiség elõl való menekülést megértsük, a kora gyermekkori onánia, az Ödipusz-komplexus keltette izgalmak fizikai megnyilvánulásának tényeit kell megvizsgálnunk.

Itt megint csak sokkal egyértelmûbb a fiúk helyzete -- vagy lehet, hogy errõl pusztán többet tudunk. Vajon azért olyan titokzatosak ezek a tények a lányok esetében, női irigység a férfi pénisz iránt mindig is férfiszemmel vizsgáltuk õket? Úgy tûnik, ez így van, amikor még azt sem engedjük meg nekik, hogy sajátos önkielégítési módot válasszanak.

Ehelyett -- minden különösebb hûhó nélkül -- úgy jellemezzük autoerotikus tevékenységüket, mintha azt fiú végezné. Amikor végre észleljük a különbséget, amelynek jelen kell lennie, azt úgy írjuk le, mintha két ellentétes dolog negatív, ill. Analitikusi tapasztalatom döntõen azt valószínûsíti, hogy a lányok sajátos nõi önkielégítési módot választanak amely technikailag alig tér el a fiúkétólannak ellenére, hogy általában azt feltételezzük róluk, hogy kizárólag klitorális maszturbációt végeznek; ez a feltételezés egyébként számomra egyáltalán nem tûnik megalapozottnak.

Azt sem látom be, hogy a fejlõdéstani eltérések női irigység a férfi pénisz iránt miért ne engedhetnénk meg, hogy a klitorisz "hivatalosan" is a nõi nemi szervek együttesébe tartozva annak integráns részét képezze. Az a kérdés, hogy a lányok genitális fejlõdésének korai szakaszában beszélhetünk-e vajon organikus vaginális érzékelésrõl, igen nehezen válaszolható csak meg annak az analitikus anyagnak az alapján, amelyet felnõtt nõk kezelése során nyerünk.

Esetek egész sorozata arra a következtetésre kényszerített, hogy a fenti kérdésre igen választ adjak. Késõbb majd idézem azt az anyagot, amelyre ezt a következtetést alapozom. Az ilyesfajta érzékelés létezése számomra a következõ okok miatt tûnik elméletileg valószínûnek: kétségtelen, hogy az olyan hasonló képzetek, mint az óriási pénisz erõszakos behatolásával járó fájdalom és vérzés, a rombolás fenyegetése, arra utalnak, hogy a lánygyermek Ödipusz-fantáziáit a valóságnak nagyon is megfelelõen -- összhangban a gyermekkor képszerû gondolkodásmódjával -- az apa és a gyermek testméreteinek eltérõ arányaira alapozza.

Az is meggyõzõdésem, hogy mind az Ödipusz-fantáziák, mind a logikusan következõ félelem a belsõ, ti. Mindez annak tulajdonítható, hogy az incesztuózus vágyakat a tudattalan hibátlan pontossággal utalja a vaginába. Ebbõl a szempontból a frigiditást az ént erõsen veszélyeztetõ fantáziák távol tartására irányuló kísérletnek kell tekintenünk.

  1. Ez a felfedezés a női személyiség egyik megalapozó pillanata lenne.
  2. Péniszirigység: mi maradt belőle? | Házipatika
  3. Pénisz nemi szerv férfi szerv Freud pénisz irigysége a nők iránt

Ez -- ahogy arra számos szerzõ utalt -- egyaránt új megvilágításba helyezi azt a tudattalan kellemes érzést, amely a szülés folyamán lép fel, illetve -- ezzel éppen ellentétesen -- a szüléstõl való rettegést.

Tudniillik éppen a vagina és a születendõ gyermek testméreteinek hány éves a pénisz már nem növekszik viszonyított aránytalansága és az ebbõl fakadó fájdalom miatt a szüléstõl sokkal nagyobb mértékben várható, mint a közösüléstõl, hogy leküzdi a tudattalant, és bûntudat hátrahagyása nélkül tudatosítja ezeket a korai incesztuózus fantáziákat.